Egy igaz szerelem története az autók és a rally iránt: avagy a Toyota WRC csapatának vezetője, Jari-Matti Latvala

A 2022-es Rally Világbajnokság (WRC) a TOYOTA GAZOO Racing három címével zárult: a csapat bezsebelte a pilótáknak, a navigátoroknak és a gyártóknak járó bajnoki trófeát is, és a Toyota versenyistállójának csapata két futam után a küzdelmes Svéd Rally ellenére élen áll a 2023-as Rally Világbajnokságban is. A világverő csapat vezetője pedig nem más, mint Jari-Matti Latvala, aki miután 2017-ben pilótaként csatlakozott, és három évet töltött a volán mögött, 2021-től átvette a csapat vezetését. Talán sejthető, de Latvala őrülten odavan a rallyért és az autókért, az alábbiak pedig abba engednek bepillantást, hogy milyen mély is ez a szerelem valójában.

2021 végi japán látogatása során Latvalának beszállt egy tesztkörre a hidrogén belsőégésű Toyota Corolla versenygépbe, és megosztotta tapasztalatait Akio Toyodával, a Toyota világszintű elnökével, aki Morizo néven maga is versenypilóta. 2022 júniusában azután ismét találkoztak, ezúttal azért, hogy hogy a hidrogénüzemű Corollával együtt versenyezzenek a Fuji 24 órás megmérettetésen. Papíron egy autógyártó elnökéről és egy gyári támogatású csapat vezetőjéről van szó, ám amikor Morizo és Latvala szóba elegyednek, inkább közeli barátoknak tűnnek, széles mosollyal az arcukon. E barátság középpontjában az autók iránti közös szeretetük és a versenyszellem áll. A Fuji 24 órás versenyen például a leggyorsabb köridőért küzdöttek egymás ellen, annak ellenére, hogy ugyanabban a csapatban szerepeltek. Latvala őszinte csalódásának látványa, amiért nem tudott gyorsabb lenni Morizónál, maradandó benyomást tett. Latvala soha nem kért közvetlenül vezetéssel kapcsolatos tanácsokat Morizótól azzal kapcsolatban, hogyan tudná lejjebb szorítani a köridőit. Ehelyett inkább titokban a többi csapattársat kereste meg, köztük Masahiro Sasakit és Hiroaki Ishiurát. Ebben a helyzetben Latvala biztosan nem főnökként, hanem riválisként tekintett Morizóra. Még többet árul el ugyanakkor Latvaláról, valamint Latvala és Morizo kapcsolatáról az alábbi vidám hangulatú interjú.

A WRC tavalyi finnországi fordulóját követő héten privát versenyzőként jelentkeztél egy helyi rallyversenyre. Még a szabadságod is a volán mögött tölti legszívesebben?
Ez az esemény a Lahti Historic Rally volt. Lahti a finn főváros, Helsinki és Jyväskylä városa közötti régió neve, ahol a TOYOTA GAZOO Racing World Rally Team székhelye található. Ez a régió ad otthont a történelmi autók rallyversenyének is. Ez a rally nem a munkáról szólt, hanem arról, hogy élvezzem a hétvégémet.

Egy hétvége, amit minden nyomás nélkül élvezhetsz?
Igen!

Fizettél Juhónak, hogy csatlakozzon hozzád egy mókás hétvégére?
Igen, igen, igen! Úgy van! Pusztán a móka kedvéért.

„Juho” nem más, mint Juho Hänninen, aki Latvalához hasonlóan a két Toyota Yaris egyikével versenyzett a csapat 2017-es WRC visszatérésének évében. Ezúttal Juho lett Latvala navigátora. Míg a „fizetsz Juhónak?” kérdés természetesen csak egy vicc volt, Latvala azzal kontrázott, hogy mindig italokkal próbálja rávenni Juhót, hogy vállalja a navigátor szerepét – persze ez is csak vicc. A két korábbi WRC pilóta régóta szoros barátságban van a rally világának köszönhetően.

Miért nem tudja elengedni Jarri Matti Latvala a rallyt még a szabadnapjain sem?
Amikor még a WRC-ben vezettem, lehetőségem volt részt venni egy ilyen történelmi rallyn, és akkor rájöttem, hogy ezt másképp tudom igazán élvezni, úgy, ahogyan a WRC-t nem.

Ha megkérdeznénk egy énekest, hogy mit csinál a szabadnapjain, és azt válaszolná, hogy „más énekesekkel karaokézom”, akkor az az érzésünk támadna, hogy ő aztán igazán szeret énekelni. Ugyanez igaz Latvalára és pilótatársaira is. Legyen szó munkáról vagy szórakozásról, Latvala továbbra is együtt él és lélegzik a rally világával.

Hogyan gondolkodsz, amikor munkán kívül versenyzel?
Természetesen, ha rajtam van a sisak, komolyan veszem a dolgokat. Ugyanakkor már nem kell bizonyítanunk, hogy megvannak a képességeink a világ meghódításához.

Szóval, olyankor sokkal szabadabbnak érzed magad?
Igen, ebben az értelemben több szabadságom van. De... ugyanakkor továbbra is csapatfőnök vagyok, és nem felejtem el ezt a felelősséget, amikor vezetek. Tehát nem vezethetek úgy, ahogy akarok – tudatos vagyok a jó imázs megőrzésében, olyan formában, amiben fellélegezhetek.

Ebből a szempontból – hogy élvezi a rallyzást, miközben szem előtt tartja a csapat vezetésével járó felelősséget – Ön hasonlít Morizóra, aki nemcsak pilóta, hanem a Toyota és a Japán Autószövetség elnöke is. Gondolkodásmódod összehasonlítható Akióéval?
Azt hiszem, igen. Amikor felveszi a sisakot, Akio, a cég elnöke átalakul Morizóvá. Talán egy kicsit hasonló a helyzet. Mostanában, amikor megállok egy finnországi benzinkútnál, engem is sok ember felismer. Amikor az emberek meglátnak, a „csapatfőnök” finn szóval köszönnek. Régebben raliversenyzőnek hívtak, de manapság egyre többen csapatvezetőnek szólítanak.

A Fuji 24 órás verseny előtti „hivatalos” nyilatkozatában Latvala elmondta, hogy „úgy gondolja, hogy a Toyota új megközelítése a karbonsemlegesség terén egyszerűen lenyűgöző”. Majd így folytatta: „Miután a saját bőrömön tapasztaltam meg a karbonsemlegesség irányába tett lépéseket, szeretném megosztani ezeket a világgal, különösen Európában.” Amikor azonban eljött az ideje, hogy volán mögé üljenek, semmi jele nem volt a formalitásnak. Latvala szívből élvezte a vezetést riválisával, Morizóval karöltve.

Csak hogy tisztázzuk, a Fuji 24 órás versenyen Latvala, a csapatfőnök volt jelen, vagy Latvala, a versenyző?
Azon a napon előtört a „versenyző” énem. Miközben Morizóval küzdöttünk a leggyorsabb köridőért, éreztem, hogy a „régi énem” gyorsan előtérbe kerül. Akio nagyon gyors, és arra kényszerített, hogy mindig jobb időket fussak, amikor vezettem. Nem tudtam megdönteni az idejét, így tovább kellett nyomnom, hogy egy kicsit még gyorsabb legyek. Ezért kérdeztem Ishiurát és Sasakit, hogyan lépjek be meg a kanyarokba, mikor kell lassítanom és mikor lépjek a gázra.

Csalódottnak érzeted magad? Szeretnél újra versenyezni Japánban?
Igen! Amikor a 24 órás verseny véget ért, megkértem Akiót, hogy egyszer még hozzon vissza Japánba. Azt mondta nekem: „Persze, gyere!” Úgyhogy remélem, jövőre is visszatérhetek.

Bár otthon már csapatfőnökként ismernek, hatalmas örömmel mesélsz „Latvaláról a versenyzőről”. Közismert az autók iránti szenvedélyed is, hány négykerekű büszke tulajdonosa vagy?
Ha beleszámítjuk azokat az autókat is, amelyeken jelenleg dolgozom, akkor 20. Ezek között összesen nyolc Toyota van: két ST165 Celica, két ST185 Celica, egy ST205 Celica, egy Corolla WRC, egy GR Yaris és egy AE86 Corolla.

A mindennapokban egy Lexust hajtasz, azonban az egyik történelmi rallyn egy ST165 Celicával versenyeztél. Mit érdemes tudni erről az autóról?
Ez egy Celica ST165 GT-FOUR: ez volt a Toyota első 4WD autója, azt hiszem, 1988-ban adták ki. Mindenesetre ezzel az autóval indult a Toyota a WRC-ben. Az enyém 1990-es modell. Abban az időben a Toyota németországi WRC központja rallyautó beállításokkal kínálta őket az ügyfelek számára. Tulajdonképpen apám is részt vesz a rallyn ugyanazzal az autóval (ST165 Celica). Az övé az a versenygép, amellyel Carlos Sainz 1990-ben Sanremóban (Olaszország), Mats Jonsson pedig 1992-ben a Svédországban nyert.

Hol és hogyan sikerült ilyen autókat szert tenned?
Mondhatni véletlen egybeesés volt... Akkor még a Volkswagen csapatánál voltam, és nem is álmodtam arról, hogy egy nap a Toyotánál fogok vezetni. Jött valaki, aki az 1990-es években vett egy Celicát. Egy rendezvényen keresett meg, és Édesapámal együtt meghívott bennünket hogy nézzük meg az autót, mi pedig annyira beleszerettünk, hogy haza kellett hoznunk.

Milyen állapotban volt az autó ekkor?
Az autó feltehetően a 90-es évek közepén borult egyet, az alvázat pedig a baleset után megjavították. A bukókeret is megsérült, ezért újat kellett betennünk. De a bukókeret cseréje után az autó továbbra is biztonságosan vezethető. A legtöbb alkatrészt helyre kellett állítani, néhány kivétellel. Üres vázból kezdtem el összeszerelni az autót, felkutatva a hiányzó alkatrészeket. Az autót 2016 nyarán szereztem meg, és a következő egy évet a felújításával töltöttem. Szinte sorsszerű, hogy a következő évben a Toyotához szerződtem.

Az érkezésed a Toyotához 2016 végén jelentették be. Az új szezonban az első fordulóban rögtön második lettél, így dobogóra állhattál. Egy hónappal később, februárban megnyerted a svédországi versenyt, ezzel is hozzájárulva a Toyota káprázatos visszatéréséhez a WRC-be.
Igen, a két futam között pedig Japánban jártam, a Mega Web autós kiállításon. Ott, az esemény rally autókat bemutató kiállításán részt vett egy ST165 Celica is, én pedig minden szabad percem azzal töltöttem, hogy fényképeket készítettem róla, azt sem bánva, hogy akkori csapatfőnökömnek, Tommi Mäkinennek várnia kellett rám. Hiszen a nem sokkal azelőtt megvásárolt ST165 darabokban volt, ezért lefényképeztem, hogy minden alkatrészt sikerült-e megszereznem, vagy kihagytam-e valamit.

Ez az általad végül összerakott autó ugyanaz a Celica volt, amellyel később a történelmi rallyn összesen 154 kilométert tettetek meg, 12 szakaszon, és végül Juhóval megnyertétek a versenyt?
Igen, és nagyon jól éreztem magam akkor Juhóval az autóban. Szerintem javított a vezetési képességeimen. Az egyik utolsó szakaszon azt mondtam neki: „Úgy érzem, jobb lettem!” Talán most gyorsabb lennék a WRC-ben – nem mintha versenyeznék még valaha. Ez azt mutatja, hogy bármilyen életkorban tanulhatsz. Ez pedig azt is jelenti, hogy a vezetési képességeim még mindig javulhatnak, még az öregedés ellenére is.

A Japán Rally utáni hétvégén a Toyota bejelentette a 2023-as WRC-csapat felállását. A neved sajnos nem szerepelt a versenyzők között, de továbbra is Te vezeted a csapatot. Ezúttal mivel töltötted az időt a verseny után?
A pilótákkal és a navigátorokkal együtt terepeztünk és gokartoztunk egyet. A TOYOTA GAZOO Racing csapatának tagjai mind igazi autóőrültek, Morizotól kedzve a versenyzőkön át a technikusokig. Nagyszerű érzés, hogy a 2023-as szezonban is ezt a csapatot vezetve mérkőzhetünk meg a világgal, és a kihívások terhelte Svéd Rally után alig várjuk, hogy Mexikóban újra bizonyíthassunk.