MEGINDÍTÓ LEVÉL A TOYOTA ELNÖKÉTŐL

Mobilitási vállalatként, egyben a világ legzöldebbnek és leginnovatívabbnak tartott autógyártójaként és a társadalmi felelősségvállalás számos területén komoly erőfeszítéseket tevő vállalatként a Toyota szilárdan hisz abban, hogy a mozgás szabadsága mindenkinek jár. Az világelső japán autógyártó ennek jegyében azzal a céllal mutatta be “Vágj bele a lehetetlenbe” elnevezésű globális vállalati kampányát, hogy inspirálja a Toyota alkalmazottait, partnereit és vásárlóit, összekapcsolva őket a vállalat alapvető hitvallásaival. A kampány elindításakor a vállalat elnöke, Akio Toyoda megindító levelet küldött el a világszerte dolgozó összesen mintegy 360.000 Toyota alkalmazottnak.

A világ vezető környezetbarát hibrid prémium márkájaként ismert Lexust is jegyző Toyota azt vallja, hogy a mobilitás nem csupán autós fogalom, sokkal inkább a kihívások legyőzését és az álmok valóra váltását jelenti. A “Vágj bele a lehetetlenbe” kampány ezeket az értékeket helyezi a középpontba, rávilágítva a vállalat egyik legfőbb törekvésére, amely szerint a mozgás szabadsága mindenkinek jár. Az egyre gyorsuló technológiai és környezetvédelmi fejlesztések korában e kezdeményezés érzékletesen fejezi ki a Toyota elköteleződését egy olyan befogadó és fenntartható társadalom megteremtése iránt, amelyben mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy a lehetetlen határait feszegesse. Az autógyártó szemléletét az alábbi linken látható hangulatos videó kiválóan érzékelteti: https://www.youtube.com/watch?v=BaTiY6R3c0g
Alább pedig az a megindító és egyben inspiráló levél olvasható, amelyet a Toyota elnöke, Akio Toyoda a világszerte dolgozó mintegy 360.000 Toyota alkalmazottnak küldött el a kezdeményezés kapcsán.

„Kedves csapattagok!
A mai nap nagyon fontos nap a Toyota történetében, hiszen most indul útjára első, globális szintű vállalati kezdeményezésünk: a ’Vágj bele a lehetetlenbe!’ kampány. Nem mindennap ragadok tollat, hogy levelet írjak a világ minden tájára a Toyota csapat tagjainak, most mégis megteszem, mert a ’Vágj bele a lehetetlenbe!’ projekt sokkal több, mint egy néhány bölcs gondolattal megtoldott kommunikációs kampány. Mi komolyan gondoljuk, hogy a mozgás szabadsága mindenkinek jár, és a „Mobilitást mindenkinek!” erről szól. Mostanában sokat hallani arról, hogy az autóipar a drámai változások korszakát éli. Sokfelé olvasni a sajtóban, hogy az elkövetkező 10-15 évben az ágazat több változáson megy majd keresztül, mint az előző száz esztendőben összesen. Nos, ez így van. Hogy pontos legyek, valójában a technológia az, ami döbbenetesen szédítő ütemben változik; őszintén szólva sokkal gyorsabban, mint ahogyan azt sokan – magamat is beleértve – vártuk. Jelenlegi versenytársaink már nem autókat gyártanak, hanem technológiát. Az új határterületeket az önvezető járművek, az alternatív hajtásláncok, a mobilitás mint szolgáltatás és a robotika jelentik, és a verseny kiélezett. A Toyota optimista vállalat. A változás számunkra lehetőség: esély arra, hogy új távlatokat nyissunk vásárlóink számára, és hogy vállalatként egy újfajta fejlődés útjára léphessünk. Az autóiparban a továbblépéshez le kell bontani a múlt sémáit. Az ilyen lehetőségek miatt szeretem a munkámat. A Toyota története a folyamatos kihívásokról és az azokra adott válaszokról szól. Arról, hogy az innováció és a szenvedély által a lehetetlen is lehetségessé válik. Küldetésünk – hogy autókat gyártsunk, valamint hogy jobbá tegyük a társadalmat – mit sem változott. Az általam 2011-ben ismertetett jövőkép szerint az a feladatunk, hogy utat mutassunk a mobilitás távlatai felé.
Egyre inkább egyértelművé válik számomra, hogy a cél eléréséhez szakítanunk kell a konvencionális jármű fogalmával, és a mobilitás olyan új formáit kell feltárnunk és megteremtenünk, amelyek áttörnek a jelen korlátain, és megoldást jelentenek a holnap problémáira. Mindezek mellett azokon az akadályokon is túl kell lendülnünk, amelyeket saját magunknak állítunk fel. Úgy gondolom, hogy mindenki életében előfordult már, hogy egy ponton feladta, mert úgy érezte, az akadályok leküzdése meghaladja a képességeit. Ez a határvonal az én fejemben is létezett. Ezt a leküzdhetetlennek tűnő határvonalat a ’Toyoda’ név jelentette számomra, hiszen (különösen Japánban) az emberek előítéletekkel és elvárásokkal fordultak felém. Olyanok is akadtak köztük, akik megpróbálták meghatározni, hogy mit szabad tennem és mit nem, milyen ember legyek vagy milyen ne legyek. Talán azt gondolják, hogy ez nem is olyan nagy próbatétel, ám számomra hatalmas teher volt, amit mindenáron le akartam dobni magamról, hogy az emberek végre ne a Toyoda név örökösét lássák, hanem azt az egyént, aki igazán vagyok. És a sport segített. Az iskolában elkezdtem komolyabban jégkorongozni. A pályán egy voltam a többi játékos között, csupán egy személy. Megváltozott a gondolkodásmódom, az életem és a többiekhez való viszonyom is. Mióta 2015-ben a Toyota együttműködő partnere lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, illetve a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak, számos sportolóval és támogatóval volt szerencsém megismerkedni. Az a találkozás, amikor egy sportoló személyesen köszönte meg az új mobilitási megoldásokba fektetett munkánkat, különösen megindító volt számomra. Autóbalesetét követően tele volt negatív asszociációkkal az autóiparral kapcsolatban, ám jelenleg nagyra értékeli, hogy a Toyota 1olyan járműveket fejleszt, amelyek mindenki számára, így a paralimpikonok számára is újraértelmezik a mozgás fogalmát’. Ezek a szavak megerősítették bennem az elköteleződést az iránt, hogy ’A mozgás szabadsága mindenkinek jár!’, és megváltoztatták a ’vezetés élvezetéről’, valamint az ’automatizált vezetésről’ felépített elképzelésemet. Amikor autóvezetésről beszéltem, mindig a ’mozgás lehetőségének az öröme’ járt a fejemben. A paralimpiai mozgalommal való találkozásom azonban elgondolkodtatott, hogy vajon eléggé komolyan gondoltam-e azt, hogy ez valóban ’mindenkire’ vonatkozik. A sportolóval történt beszélgetésem újra megerősítette bennem ezt az elképzelést. Most már őszintén, lelkiismeretfurdalás nélkül állíthatom, hogy ’a mozgás szabadságát mindenkihez szeretném eljuttatni’.
Meg vagyok győződve arról, hogy a mobilitás jóval több, mint az autózás önmagában. Sokkal inkább jelenti a kihívások leküzdését és az álmok beteljesítését. Számomra a ’mozgás’ nem csupán a fizikai aktivitás, hanem mások lelkének megérintése, érzelmi megmozgatása. Biztos vagyok abban, hogy a Toyota képes arra, hogy egyre kiválóbb mobilitási megoldásokat fejlesszen, és hogy egy mindenki számára jobb társadalom megteremtése által megérintse az emberek lelkét. Egy másik dolog, amit a paralimpikonoktól tanultam, az a pozitív gondolkodás, az erő és a kedvesség. Úgy éreztem, hogy ezek a sportolók olyan harcosok, akik megváltozott vagy átlagostól eltérő képességeiket pozitív személyiségjegyként fogják fel, és folyamatosan feszegetik a saját határaikat. A Toyota tagjaiként mindannyiunk munkája során adódnak olyan dolgok, amelyeket megtehetünk és amelyeket meg kell tennünk. Emellett olyan feladataink is vannak, amelyeket egyénként, erőnkből és személyiségünkből fakadóan csakis mi tehetünk meg.
Mindannyiukat arra kérem, hogy gondolkodjanak el azon, miként tehetik jobbá a társadalmat azáltal, hogy mindig önmaguk maradnak. Őszintén remélem, hogy az olimpiai játékokkal és a paralimpiai játékokkal létrejött partneri viszony mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy nekivágjunk lehetetlennek tűnő céljainknak, és túljussunk a korlátainkon. VÁGJUNK HÁT BELE KÖZÖSEN A LEHETETLENBE! Akio Toyoda”